2 gyermekes családanya vagyok, két égetnivaló fiúval és egy (hmmmm...nem is tudom milyen) férjjel. :)
Alapszakmám dietetikus (volt). Nem igazán tudtam megbarátkozni a kórházi légkörrel, a szenvedő emberekkel és legfőképpen kreativitás nulla. Mármint a szakmám nem volt eléggé kreatív számomra, szeretek alkotni, formálni, létrehozni. Mondhatni ebben mindenevő vagyok. Kipróbáltam sok technikát (pl. decoupage, üvegmatricák, varrás, hímzés, festés, stb. stb.), talán így jutottam oda, hogy most műkörmössé avanzsáltam magamat, sőt mi több hivatalosan is az lettem. Igaz, még csak fél éve dolgozom eme nagyszerű, kreatív szakmában, de szeretem nagyon. Na, mondjuk megélni nem tudunk belőle, de ami késik nem múlik. Abszolút optimista vagyok. Nem csak ebben, mindenben. Szerencsére. Így könnyebb az élet.
Na, szóval igazából egy régi, kedves ismerősöm által jutottam ide, aki már egy ideje bloggol és véletlenül derült ki számomra (bár nincsenek véletlenek), hogy az illető hölgy igencsak kreatív. Bár annak idején a koleszban eme képessége számomra rejtve maradt. Így igencsak meglepődtam, amikor megláttam, milyen szép babákat kreál/varr. Az ő blogja hozta meg a kedvemet újra az itthoni alkotáshoz, így aztán a tegnapi napom ezzel telt. Jó volt. Már régóta nem csináltam ilyen "aktív" alkotós napot. De. varrtam egy (már régen megígért) cicás ágyneműhuzatot a kisebbik fiamnak, majd megpróbálkoztam a baba-varrással. Öhhm, nos, szóval elsőre kicsit gyatra nyuszit kreáltam, bár a kisfiam "bevésődött", azaz elsőre megszerette és azóta nem ereszti. Pocika lett a neve. Bár szerintem a Nyomika találóbb lenne :)) Fél napot küzdöttem vele, de ezt csak csendben jegyzem meg.
Majd mindezek után, amikor már kivérzett az ujjam a tűtől, kedvet kaptam egy kis gobleinhímzéshez. Elővettem a szekrény aljából a kb. 2-3 éve félbehagyott "vakondos magasságmérős" gobleint és éjfélig azzal szórakoztattam magamat. Vagy inkább nyugtattam. Rám nyugtatólag hat a hímzés, eléggé monoton, gondolkodni nem kell hozzá, jobb mint a Seduxen. :) No, kezdésnek elég is ennyi, mert odaég a kaja közben ha nem vigyázok és a fiúk légvárazni mennek nemsokára apával, rám pedig vár egy szett műkörömépítés így vasárnap du. Hjaa, az ígéret szép szó.
:)) A felelősséget nem vállalom, hisz előre figyelmeztettelek!! (ezt G-nak is megmondhatod.. :P) :D
VálaszTörlésVigyázz, mert ezek a kis figurák nagyon becsapósak, azt hinné az ember, hogy pikkpakk készen vannak, s csak az órára pillantva rémülsz meg, mennyi idő eltelt már! Elsőre sztem jó lett a nyuszkód, és annál nagyobb elismerés nem is kell, minthogy rögtön kedvenccé vált! :D (Ágynemű, jaj... nekem egy éve várja, hogy készen legyen.. :( )
:)) Most megnyugodtam, hogy azért nem csak én vagyok elmaradva dolgokkal. Lásd nálad az ágynemű! :)) Egyébként őrült jó dolgokat találtam itt a különböző blogokon. Most azt kívánom bár itthon lehetnék napokon át és csak alkothatnék! :))
VálaszTörlés